Az ENSZ Környezetvédelmi Programjának (United Nations Environment Programme, UNEP) Kormányzó Tanácsa (Governing Council, GC), valamint Globális Miniszteri Környezetvédelmi Fóruma (Global Ministerial Environment Forum, GMEF) 2002-től kezdve rendszeresen tárgyalta a higany kibocsátás okozta emberi és környezeti problémák globális szinten való kezelésének szükségességét. 2009-ben végül döntés született egy nemzetközi megállapodás kidolgozásáról, mely 2013 elején jött létre, és melynek eredményeként 2013 októberében számos ország, köztük hazánk is aláírta az Egyezményt.
A vegyi anyagok és hulladékok problémakörének globális szintű kezelése jelentős anyagi vonzattal jár, a fejlett országoktól elvárás a fejlődő országok anyagi és technikai támogatása. A különböző többoldalú környezetvédelmi egyezmények és együttműködések változatos finanszírozási mechanizmussal, pénzügyi alappal rendelkeznek. Ezek sikeressége is változó, és az elmúlt évtizedek, évek tapasztalatai segítik a döntéshozókat annak eldöntésében, hogy a meglévő programok és kialakulóban lévő egyezmények hátteréül milyen fenntartható pénzügyi mechanizmust hozzanak létre.
Az Aarhusi POP Jegyzőkönyv kezelte elsőként a perzisztens, azaz a lebomlásnak ellenálló szerves szennyezőanyagok (POP-ok) problémáját. További megoldást a Stockholmi Egyezmény létrehozása jelentett, melynek a rendszeresen felülvizsgált mellékletei tartalmazzák a kivezetésre és korlátozásra szánt POP anyagok listáját.
A Rotterdami Egyezmény célja, hogy előmozdítsa a felelősség megosztását és az együttműködést a veszélyes vegyi anyagok és növényvédő szerek kereskedelme terén, az emberi egészség és a környezet védelme érdekében, és működésével elősegítse a fejlődő országok védelmét a jelölt anyagok tekintetében.
A Bázeli Egyezmény alapvető célja a veszélyes hulladékok képződésének, veszélyességének és szállításának csökkentése, a képződés helyén történő környezetkímélő kezelés elősegítése, különös tekintettel a fejlődő országok érdekeire. A Részes Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy megfelelő szempontok érvényesítése mellett a veszélyes és egyéb hulladékok keletkezési mennyiségét a lehető legminimálisabbra csökkentik, továbbá, hogy az országhatáron túlra szállítani kívánt hulladékmennyiség a lehető legkisebb legyen. Fontos, hogy a hulladék kezelésére, ártalmatlanítására szolgáló létesítmények lehetőség szerint az adott állam területén álljanak rendelkezésre. Az Egyezmény hangsúlyozza, hogy a veszélyes hulladékok kezelése, ártalmatlanítása során az emberi egészség és a környezet védelmét szem előtt kell tartani.
A nagy távolságra jutó, országhatáron átterjedő légszennyezésről szóló Genfi Egyezmény volt az első, környezetvédelmi célokat megfogalmazó környezetvédelmi egyezmény, mely napjainkban is megtartotta vezető szerepét a levegőtisztaság-védelem területén.
Nemcsak a légszennyező anyag kibocsátásokra vonatkozó szigorú korlátozásai, az ezek által elért eredmények teszik kimagaslóvá, hanem az a kiemelkedő tudományos munka is, melynek keretet ad és mely nemcsak az ipari-műszaki terület naprakész ismereteit segíti, hanem vizsgálja az emberi egészségre, ökoszisztémára és épített környezetre gyakorolt káros hatásokat, a hemiszférikus terjedési viszonyokat, a modellezés lehetőségeit, a kibocsátások minél pontosabb meghatározásának, becslésének módszereit is.
A SAICM, a Nemzetközi Vegyianyag-kezelés Stratégiai Megközelítése (Strategic Approach to International Chemicals Management) egy globális, önkéntes keretprogram, mely azzal a céllal jött létre 2006-ban, hogy 2020-ra minimalizálja a vegyi anyagok káros környezeti és egészségügyi hatásait.
A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) környezetvédelmi, így kémiai biztonsági kérdésekkel is foglalkozik. A tevékenység két bizottsághoz rendelhető: a Környezetpolitikai Bizottsághoz (EPOC - Environmental Policy Committee), valamint Vegyi Anyag Bizottsághoz (Chemicals Committee).
A Rio de Janeiro-ban 2012-ben rendezett Rio+20 Konferencia napirendjén többek között a nemzetközi vegyianyag- és hulladékkezelés témája is szerepelt. A Konferencia záródokumentuma ("A jövő, amit akarunk") a SAICM keretprogramra és annak megerősítésére is hivatkozik.
2005-ben indult el az a „szinergia folyamat”, melynek célja három, környezetvédelemi tárgyú, vegyi anyagokkal és hulladékokkal foglalkozó nemzetközi egyezmény - a Bázeli, a Rotterdami és a Stockholmi Egyezmények - közötti koordináció és együttműködés elősegítése. Költség-, és erőforrás hatékonyság növelés érdekében fokozni kívánják az egyezmények végrehajtásának összehangoltságát. A folyamat egyik kiemelt célja: egyszerűsíteni a három különböző egyezmény titkárságát (végrehajtói apparátusát) egy közös titkárság által.