A termésnövelő anyagok leggyakrabban használt típusai a különféle műtrágyák.
A műtrágyázással járó egyik környezetvédelmi probléma a nem szakszerű használat, ugyanis a talaj csak egy bizonyos műtrágyamennyiséget képes megkötni, raktározni és tápanyagokat a szükséges időpontban a növények számára rendelkezésére bocsátani. Ha a szükségesnél nagyobb mennyiségű műtrágyát juttatunk a talajba, a túlzott mennyiségű tápanyag egy része a talajvízbe juthat. Ebből a szempontból a nitrogéntartalmú műtrágyák jelentik a legnagyobb potenciális veszélyt, mert jól oldódnak, s nitrát formájában a talajvízig jutva annak szennyezését okozhatják. A felszín többlet tápanyagtartalma pedig a lefolyó csapadékvizet szennyezheti, amely végső soron hozzájárul a felszíni vizek eutrofizációjához.
Környezetvédelmi szempontból aggályos lehet emellett a műtrágyák nehézfémtartalma.
Az Európai Közösségi műtrágyák (továbbiakban: EK műtrágyák) olyan termésnövelő anyagok, amelyek forgalomba hozatala és felhasználása nem kötött egyedi termék engedélyhez. Az EK megjelölésű műtrágyákról a 2003/2003/EK rendelet szól, melynek I. Melléklete tartalmazza az EK műtrágyák jegyzékét. Egy műtrágya külön engedélyezési eljárás nélkül EK műtrágyaként forgalomba hozható, amennyiben besorolható egy EK műtrágya típusba.
Az EK műtrágyák előírásai között sajnos nem szerepel előírás vagy határérték a toxikus elemekre, különösképpen a foszfor műtrágyák kadmium tartalmára vonatkozóan.
Jelenleg az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletről szóló 2008. évi XLVI. törvény felhatalmazása alapján készített, a termésnövelő anyagok engedélyezéséről, tárolásáról, forgalmazásáról és felhasználásáról szóló 36/2006. (V.18.) FVM rendelet szabályozza az EK típusba nem sorolható termésnövelő anyagok engedélyezését, amelyben a szükséges vizsgálatok típusa és száma, valamint a különböző jellegű készítményektől elvárható biológiai hatékonyság is meghatározásra került.
A vonatkozó uniós és hazai jogszabályok végrehajtásáért a Vidékfejlesztési Minisztérium felelős.