Az elektromos és elektronikus berendezéseket gyártó és tervező cégek részére egy új eszköz áll rendelkezésre, hogy termékeik erőforrás-hatékonyságát felmérjék. Az Európai Bizottság keretében működő Közös Kutatóközpont (JRC) kifejlesztett egy módszert, amellyel azonosítani lehet az úgynevezett „hot spot”-okat az energiát felhasználó termékek körében. A „hot spot”-ok olyan pontok, ahol fejlesztéseket lehet véghezvinni annak érdekében, hogy a termékek minél inkább újrahasznosíthatóvá váljanak, vagy más módon csökkenthető legyen a környezeti terhelésük.
A módszer öt lépést foglal magában. Ezeket a lépéseket JRC kutatók tették közzé egy tudományos cikkben publikálva. A lépések a következők: termék jellemzése; környezeti hatások értékelése; a termék ”hot spot”-jainak azonosítása; fejlesztési lehetőségek azonosítása a termékek szintjén; szabályozások értékelése, amelyek segítségével bizonyos termékcsoportok erőforrás-hatékonyságát javítani lehetne (pl. televíziók). A módszer különösen fontos akkor, amikor a termékek hulladékká válnak. JCR kutatók síkképernyős televíziókon és monitorokon tesztelték a módszertant, és arra jutottak, hogy ezen készülékek közül a becslések szerint mintegy 30 millió darab el fogja érni a hasznos élettartama végét az EU-ban 2015-ben. Sok ilyen típusú termék végzi a hulladéklerakókon, ami viszont a potenciálisan értékes és hasznosítható nyersanyagok pazarlását jelenti. A síkképernyős televíziók és monitorok újrahasznosításával foglalkozó esettanulmány részletesen foglalkozott a jelenlegi újrahasznosítási gyakorlatokkal. Jelenleg a lapos képernyőket külön hulladékáramokra bontják szét, így például higanytartalmú összetevőkre, kábelekre, nyomtatott áramköri lapokra és folyadékkristályos kijelzőkre. A kutatók megállapították, hogy a síkképernyős TV szétszerelhetőségének minősége jól mérhető azzal az idővel, amit a szétszerelés vesz igénybe. Cikkükben azt nyomatékosítják, hogy be lehetne vezetni a szétszerelésre vonatkozó időkorlátozást, ezáltal a gyártóknak olyan gyártási technológiát kellene alkalmazniuk, ami megkönnyítené a termék hulladékká válása utáni szétbontását. Ez ösztönözhetné a tervező csapatokat arra, hogy vegyék figyelembe a termék szétszerelhetőségét is a tervezési folyamat során, nyilatkozták a JCR kutatók. Ezen kívül a szétszerelési időt fel lehetne használni a termékek újrahasznosítási díjának meghatározásához, valamint az öko-címkézéshez is támpontot adhatna. A kutatók részletes méréseket végeztek, néhány lapos képernyős televízió és monitor esetében. A kutatók szerint jelenleg vannak olyan síkképernyős televíziók és monitorok, amiknek a szétszerelése ötször annyi időt vesz igénybe, mint más hasonló készülékeké. A kutatók egyéb intézkedéseket is javasoltak a síkképernyős televíziók és monitorok esetében. Véleményük szerint szükséges lenne egy minimum küszöbértéket megállapítani a nagyobb műanyag alkatrészek újrahasznosítható anyag-összetételére vonatkozóan. Ezen felül elvárható követelmény lenne az is a gyártóktól, hogy információt adjanak a termékben lévő indium mennyiségéről, ami a folyadékkristályos kijelzők alapanyaga. Az indium egy nehézfém, amely fontos az ipari folyamatok során, de jelenleg nem széleskörű az újrahasznosítása az elektronikai cikkek esetében.