Az ENSZ Környezetvédelmi Programjának (United Nations Environment Programme, UNEP) Kormányzó Tanácsa (Governing Council, GC), valamint Globális Miniszteri Környezetvédelmi Fóruma (Global Ministerial Environment Forum, GMEF) 2002-től kezdve rendszeresen tárgyalta a higany kibocsátás okozta emberi és környezeti problémák globális szinten való kezelésének szükségességét. 2009-ben végül döntés született egy nemzetközi megállapodás kidolgozásáról, mely 2013 elején jött létre, és melynek eredményeként 2013 októberében számos ország, köztük hazánk is aláírta az Egyezményt.
A higany okozta súlyos környezeti és egészségügyi problémákra a nemzetközi figyelmet a japán Minamata-katasztrófa hívta fel az 1950-es években. Egy Minamata-öbölben üzemelő vegyi gyár működése során több évtizeden át higanyt bocsátott a tengerbe. A higany az öbölben élő állatokba került, majd a halak és kagylók elfogyasztása révén jelentős mennyiség jutott be a környéken lakók szervezetébe is. A Minamata-öbölbeli lakosok szervezetében éveken át felhalmozódott higany rendkívül súlyos szervi elváltozásokat, idegrendszeri és mozgásszervi problémákat okozott ("Minamata-szindróma").
A higany jellemző felhasználásai globális szinten:
- fényforrásokban (energiatakarékos fluoreszcens, kompakt fénycsövek; LCD kijelzők; UV lámpák; HID; higanygőz lámpák)
- elektromos és elektronikai eszközökben, elektromos kapcsolókban
- elemekben és akkumulátorokban
- fogászati amalgám tömésben
- gyógyszerekben, vakcinákban (thiomerzál), fertőtlenítő szerekben
- gyógynövényes készítményekben
- kozmetikumokban, kontaktlencse folyadékokban
- mérőeszközökben
- festékekben
- peszticidekben, fungicidekben, biocidokban
- katalizátorokban, laboratóriumi reagensekben, laboratóriumi eszközökben
- robbanóanyagokban
- vallási, kulturális és rituális tevékenységeknél és ékszerekben
A higany jelentősebb szektoriális forrásai globális szinten:
- higanybányászat
- széntüzelésű erőművek
- alkáli klórgyártás és vinil-klorid monomer (VCM) gyártás
- alkoholátok gyártása
- poliuretán gyártás, acetilén előállítás
- fémkohászat, vas- és acélgyártás, szinesfémgyártás
- gáz- és olajfinomításból származó higany
- kisipari és kézműves aranybányászat
- hulladékégetés
A higany és vegyületei az élő szervezet számára erősen mérgező hatásúak, a természetben tartósan megmaradnak (perzisztensek), az élő szervezetekben felhalmozódnak (bioakkumulálódnak), s a táplálkozási láncon keresztül a higany eredeti kibocsátási (felhasználási) helyétől akár rendkívül nagy távolságra eljutva fejtik ki toxikus hatásukat.
Az UNEP Kormányzó Tanácsának 2009. évi 25/5. számú határozata adta a mandátumot egy higanyra vonatkozó új, jogilag kötelező erejű globális megállapodás kidolgozásához, melyet az ún. Kormányközi Tárgyaló Bizottság (International Negotiating Committee, INC) végzett. Az INC első ülése Svédországban (Stockholm, 2010. június 7-11.), második ülése Japánban (Chiba, 2011. január 24-28.), harmadik ülése Kenyában (Nairobi, 2011. október 31 - november 4.) került megrendezésre. Az INC 4. ülésére (INC-4) 2012. június 26. és július 2. között került sor Uruguay-ban, az INC 5., utolsó ülése pedig 2013. január 13-19. között, Genfben került megrendezésre.
A higannyal kapcsolatos munkát segíti az UNEP égisze alatt működő önnkéntes Globális Higany Együttműködési Keretprogram (Global Mercury Partnership) is.
Az Egyezmény szövegtervezete, az INC levezető elnök, Fernando Lugris által kidolgozott kompromisszumos szövegjavaslat szolgált az INC-5 tárgyalások alapjául. Az ülésen hosszas viták és tárgyalások során sikerült, minden tárgyaló partner számára elfogadható módon megegyezni az Egyezmény végleges szövegében, mely a "higanyról szóló Minamata Egyezmény" nevet kapta. Az Egyezmény szövegének formális elfogadása az UNEP Kormányzó Tanácsának 27. ülésén (Nairobi, 2013. február 18-22.) történt.
A nemzetközi Higanyról szóló Minamata Egyezmény aláírása 2013. október 10-én egy diplomáciai konferencia (Kumamoto, 2013. október 7-11.) keretében kezdődött meg, ezt követően az Egyezmény aláírására a kormányoknak 2014.október 9-ig volt lehetőségük az ENSZ New York-i székházában. Ezen időszak óta helyezhetik letétbe a kormányok az Egyezmény ratifikálásáról, elfogadásáról, jóváhagyásáról és az ahhoz való csatlakozásról szóló okirataikat. Az 50. ilyen okirat letétbe helyezését követő 90. napon lép hatályba az Egyezmény.