A Rio de Janeiro-ban 2012-ben rendezett Rio+20 Konferencia napirendjén többek között a nemzetközi vegyianyag- és hulladékkezelés témája is szerepelt. A Konferencia záródokumentuma ("A jövő, amit akarunk") a SAICM keretprogramra és annak megerősítésére is hivatkozik.
Az ENSZ 1992-es riói Környezet és Fejlődés Konferenciáján elfogadott fenntartható fejlődési program koordinálására 1993-ban alakult meg az ENSZ Fenntartható Fejlődés Bizottsága (UN Commission on Sustainable Development, UN CSD).
A 2003. évi 11. ülésszakon hagyták jóvá a CSD következő időszakra vonatkozó munkatervét. A 18-19. ülésszak (2010-11.) kiemelt témái között szerepelt a vegyi anyagok kezelése is. 2011-ben (május 2-13.) szakpolitikai döntéshozó ülésszak keretében (CSD-19) ajánlásokat fogalmaztak meg a közlekedés, vegyi anyagok, hulladékgazdálkodás, bányászat, a fenntartható termelés és fogyasztás 10 éves keretprogramja tématerületeken.
Brazília kezdeményezésére az ENSZ Közgyűlés 2009-ben határozatot fogadott el, és az abban foglaltaknak megfelelően 2012. június 20-22. között rendezték meg az ENSZ Fenntartható Fejlődési Konferenciát (Rio+20) a riói konferencia 20. évfordulójára.
A Rio+20 konferencia két fő témája a zöld gazdaság, a fenntartható fejlődés és a szegénység csökkentés vonatkozásában, illetve a fenntartható fejlődés intézményi keretei.
A Konferencia zárásaként „A jövő, amit akarunk” (The Future We Want) címmel egy súlyos kompromisszumok árán kidolgozott politikai nyilatkozat került elfogadásra. A záródokumentum olyan átfogó anyag, amely a fenntarthatóság mindhárom pillérét azonos szinten igyekszik kezelni, valamint széleskörűen számba veszi a problémákat, a továbblépéshez szükséges feladatokat, eszközöket. A nemzeti és csoport érdekekről azonban egyik tárgyaló partner sem mondott le, a megkezdett vitákat sem sikerült lezárni, így azok a közeljövő fórumainak napirendjén előreláthatólag újra meg fognak jelenni.
A záródokumentum a vegyi anyagok megfelelő kezelését alapvető fontosságúnak tartja az emberi egészség és a környezet megóvása érdekében. A nemzetközi együttműködés fokozásának jegyében megerősíti a 2020-ra kitűzött (Johannesburgi Végrehajtási Terv részeként elfogadott, a SAICM céljának is tekintett) célok elérésének szükségességét. A záródokumentum egyben felhív a SAICM végrehajtásának fontosságára is. Felszólít a legkevésbé fejlett, kapacitáshiánnyal küzdő államok technológiai támogatására, a tapasztalatcserére és az együttműködések kialakítására, különösképpen a 2020-as célt már elért országok részéről. A Bázeli és Stockholmi Egyezmények regionális központjait megemlítve hangsúlyozza a szinergia folyamat (a Rotterdami Egyezménnyel) erősítését, a SAICM folyamatot is beleértve. Kiemeli a privát szektor szerepét a vegyi anyagok és a hulladék környezetbarát kezelése vonatkozásában. Utóbbi tekintetében a 3R („reduce, reuse, recycle” – csökkentés, újrahasznosítás, újrafeldolgozás) hangsúlyosan szerepel. Megjegyzi, hogy a nemzeti és helyi szintű hulladékkezelési szakpolitikák, stratégiák és szabályozások megerősítésére van szükség. Felszólítja a Bázeli Egyezmény Részes Feleinek 10. Konferenciáján megállapodottak értelmében az érintett feleket a fejlődő országokba irányuló illegális és környezetromboló hulladékszállítás felszámolására. Mindemellett kiemeli a biztonságos alternatívák megtalálása érdekében az életciklus elemzés, a kiterjesztett gyártói felelősség, az információ megosztás, a kutatás és fejlesztés fontosságát. Üdvözli továbbá a higany INC tárgyalásokat, az FOCW folyamatot, valamint a Montreáli Jegyzőkönyv eredményességét.
